1368-as,26 1391-es és 1405-ös oklevelek, melyekben már mindenütt oppidum néven említik Kecskemétet.27 Ezért tartjuk elfogadhatónak a magyarázatot a korábbi civitas használatra: szorgalmas kereskedők lakta, viszonylag magas rangot kivívott város jogos igénye lehetett a cím birtoklása, s ha erre kis időt várniuk kellett, megelőlegezték maguknak. Európaszerte azt látjuk, hogy a kereskedővárosok öntudatos polgárokból alakultak, akiknél természetesnek látszik, hogy önerejükből elért rangjukat — adott esetben — királyi hozzájárulás nélkül is viselni kezdték.
Ennyit a civitas szó bekerüléséről a pecsét feliratába. A szöveg folytatása tulajdonképpen már nem okoz különösebb problémát. Kecskemét neve szerepel a továbbiakban „DE KECHKEMETH" alakban. Igen fontos tény a város nevének magyar alakú leírása. Ebben az időben ugyancsak bőven használták a városok vagy falvak latin alakú nevét, és természetesen így említették az oklevelekben is.28 Hasonló helyesírást inkább a szintén alföldi, tehát kevésbe közvetlen királyi környezethez tartozó városok esetében találunk (Szeged, Debrecen stb.)1
Másik érdekessége, melyet a részletes betűleírásoknál már említettünk, hogy a város nevének kezdőbetűjét és a szó közben előforduló К betűt nem az általában használt r-betűvel helyettesítették, hanem azt a gyakorlatban mindig használt magyar formában írták. Igaz, a fent említett Karolus példák, a királyi iratokon, pecséteken, pénzeken megkönnyítették az általános gyakorlat megszegését, mégis szokatlan és a magyar szfragisztikában elég ritka jelenség, különösen a XIV. században. Ritkaságára a kevés párhuzamok egyikét említenénk, Kakas László szintén magyar alakban szövegezett pecsétjét ,,S(igillum) KAAKAS LAISLO" felirattal,29 valamint azt a szintén kecskeméti pecsétet 1554-ből, tehát kétszáz évvel későbbről, melyet ismertetésében még mindig a legrégibb magyar feliratos pecsétek egyikének tartot-
26 1368-as oklevélben Kecskemét az óbudai apácáknak adományozott
birtok határjárásának leírásában már oppidum ! ENTZ i. m. 21. o. és BOROVSZKY i. m. 326. o.
27 1368, 1391 és 1405-ös oklevelek: HORNYIK i. m. 151.
o., BOROVSZKY i. m. 326. o., CSÄNKI D.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. Bp. 1890. 22. o., ENTZ i. m. 21-22. o.
28 Esztergom-Strigonium, Pécs-Quinqueecclesiae stb.
29 VARJÚ E.: Magyar köriratú pecsétek a XIV. és XV. században.
Turul, 1899. 17. 77. o.
8. kép. Michelsfeldi pecsét a XIV. századból.
Abb. 8. Der Siegel von Michelsfeld, 14. Jahrhundert
tak.y0 Nyelvészetileg is érdekes tehát, mert kevés városnevünk van, amelyet ilyen korai időben már a mai alakban írtak és használtak.
3, A szöveg alapos elemzése után áttérhetünk a pecsét másik, hitelessége szempontjából ugyanolyan fontos ismérvéhez, a felirat által körülvett s^ent püspök alakjához.
Ki is volt ez a püspök? A kereskedő közösségnek melyik püspökkel volt liturgikus kapcsolata az európai, majd a magyar viszonyokat tekintve? Mennyire volt elterjedve szent Miklós tisztelete az európai, s ezeken keresztül a magyar városokban, köztük Kecskeméten? Miért került a szent alakja a pecsétre?
A pecsét ikonográfiailag helyesen ábrázol egy püspököt, ruházata, attribútumai alapján azonban bármelyik, püspöki címmel felruházott és szentté
30 DEÁK F.: Néhány hazai pecsét. AÉ. XII. 1878. 68. o. A pecsét felirata: „KECKHEMETI PECET 1554."
321