Kassai Dávid Zsigmond, a váradi, majd gyulafehérvári protestáns iskola tanára

Saját erőmből gazdagítottam őseim címerét Nemzetségem nagyságát csak becsületem múlta felül. Az isteni akarat mindenek előtti tisztelője, a hit védője, Bőkezűen támogattam az egyházat és az iskolákat. A tisztaságnak senki buzgóbban nem élt Hitben és igazságban senki nem volt nagyobb. Titoktartó, az. igazban álhatatos, bátor, a harcban Kemény, a tanácsban bölcs voltam. Az ötvenet majdnem megértem, de gyászosan eltemettek. E sírkövet férjének emelte Lányai Klára. Meghalt szeptember 11-én, az. Úrnak 1583 évében. 

(Varga Árpád fordítása) 

A sírkőre vésett felirat szövegének szerzője valószínűleg Kassai Dávid Zsigmond, a váradi, majd gyulafehérvári protestáns iskola tanára, több erdélyi főrangú család gyermekeinek nevelő tanára. Kassai 1684-ben Consolatio... című Kolozsváron megjelent művében három sír-, illetve zászlófeliratot közöl - egyik sem azonos a fentivel -, melyeket id. Telegdi Miklós (1.), ifj. Telegdi Miklós (2. és 3.) és Telegdi János (ifj. Telegdi Miklós bátyja akit ugyanitt temettek el) emlékére írt (4) (BUDAI, 1805, 401). 

(1) Nicoleos, veteri procerum de sanguine Acer et ingenii virtutibus, acer et armis, Clara Telegdinae túlit haec insignia gentis Virtutis monumenta suae, veterumque laborum Sed ne longa situ consumeret ista vetustas Filius eiusdem renovavit nominis haeres Nicoleos; patriae sanctissimus arbiter aulae Addidit, et prisco vexilla recentia busto 

Miklós, régi főnemesek véréből származott 

Kemény, nemes erényű, bátor a harcban. 

Telegdi Klára állítatta e nemzetségi címert 

A család erényeinek és régi fáradozásainak emlékét. 

De nehogy a hosszú tétlenség tönkretegye a régiségét 

Miklós fia fe lújítja atyjának, 

A királyi udvar legfeddhetetlenebb bírójának nevét, 

És hozzáteszi a jelen címert a korábbi síremlékhez. 

(2) lile ego cui patrium dedit aula Telegdia nomen Hie tegor Heroum gloria Nicoleos Onus ab antiquo magnorum sanguine regum Famigera clarus nobilitate fui. Acer erat bello genitor meus; ipse Parente Non minor, et priscis maior habebar avis. Nestora consilio vici, probitate camillum 

247

Cura fuit nobis maxima nossa Deum. 

Sumptibus innumeris fovi pietatis alumnos 

Nee me plus Esdras religiosus erat, 

Pacis amans, nunquam nisi debita proelia movi 

Juraque prescripsi civibus aqua meis, 

Arcani verique tenax, et fortis in armis 

Servavi patriae Principibusque fidem. 

Innocuo vitám traducens denique cursu 

Pectoris exemplu labe carentis eram. 

Jam prope contigeram decimi consignia lustri, 

Cum fera me tristi funere Parca rapit. 

Uxor Clara suo monumentum moesta marito 

Flebile supremi ponit amoris opus. 

* 

A Telegdi-udvar adta az ősök nevét 

Miklósnak, kit itt fed be a hősök dicsősége. 

Régi nagy királyok véréből származtam 

Köztudomásúan híres, nemes voltam. 

Heves volt a harcban atyám, ő magánál 

nem kisebbek, de nagyobbak voltak elődeim. 

A tanácsban Nestort legyőztem, a becsületességben Camillust. 

Igen nagy gondja volt ránk az Istennek. 

Számtalan költségekkel ápoltam a hit neveltjeit 

Esdras sem volt vallásosabb nálam. 

Békeszerető, harcot csak kénytelenségből kezdtem 

Törvénnyel és vízzel parancsoltam a polgáraimnak. 

Titoktartó, az igazban állhatatos, bátor a harcban, 

Híven szolgáltam a hazát és a fejedelmeket 

Ártatlan volt életem folyása egyszóval, 

Példás jellemű, tiszta ember voltam, 

Már majdnem betöltöttem az ötvenet. 

Mikor gyászosan elragadott a kegyetlen Párka. 

Gyászoló felesége Klára férjének emléket 

Siralmasan állított végső szeretete jeléül. 

* 

(3) Editus Heroum de stirpe Telegdius ille 

Nicoleos haec arma potens, haec stemmata gessit Vexillo quae picta dedit patrioque sepulcro Klara secuturis spectanda nepotibus uxor. At dotes famamque Viri Ventura loquentur Secula, tu paucas vicino in marmore laudes Perlege et Herois tumulum venerare viator. 

* 

248 

A hősök nemzetségéből való a híres Telegdi Miklós, az erős e fegyvereket, ezt a címert viseli A zászlóra festve, ezeket a házának és a sírnak adta Felesége, a kitűnő Klára az eljövendő utódoknak. A férfi kiválóságait és hírnevét beszélik a jövendő Századok, e kevés dicséretet a szomszédos márványon Olvasd el és tiszteld a hősök sírját, ó vándor. 

(Varga Árpád fordítása) 

(4) Joannes habet haec proavita Telegdius arma Martia quem virtus felicibus ex tulit auris Fecit et acceptum Ducibus bellique domique Non unquam mutata fides, constansque volvata Ergo licet tellus mortalia texerit ossa Clara tarnen vivit terrarum fama per orbem en etiam signis fraterna recentibus äuget Nicoleos vexilla Telegdius, inclyta cujus Gloria non unguam venientibus excidet annis. 

Jánosé ez az ősi Telegdi hadi címer Akinek hírét a vitézség kedvező szelekkel vitte szét, És soha meg nem másított és álhatatos hűsége Egyaránt kedvessé tette a hadak vezérei előtt és itthon, így hát jóllehet haló porait hant fedi, híre Világszerte fényesen ragyog. S íme, Telegdi Miklós Újabb zászlókkal gyarapítja a testvéri lobogókat Akinek ragyogó dicsőségét a múló esztendők Soha el nem halványítják. 

(Köllő Károly fordítása) 

Ifjú Telegdi Miklós (1534-1583), a váradi református közösség pártfogója, támogatta Károlyi Péter, Ceglédi György és Méliusz Juhász Péter műveinek kiadását, külföldön tanuló diákok patrónusa volt, levelezett Theodore Bézával (Theodore de Béza), a genfi reformátorral. 

4. Ugrai Györgyné Szemere Ilona és három gyermekének sírköve, 1630. Méretei: 161x79 cm. Fehér mészhomokkő. A hajó északi falában. A nagyon kopott felületű faragvány közepén fent a Szemere címer (NAGY Iván, X, 595). A sírkőlap szélén a faragványt készítő kőfaragó mesterjegye látható két példányban. Szövege: 

Memoriae et honori Generosae D. Helenae De Szemere consortis charissimae Anno Dni MDCXXX Diae XVIII Me(ns)is Mártii placid(e) in Dono Defunct(ae) et Optimae spei Anna(e), Barbaráé, Stephani Ugrai Liberorum Georgius Ugrai de Ugra maritus Moestissimus Publice Posuit Dedicavitque. 

HOC HELENA TVMVLO ZEMERAE IACET INCLYTA GENTIS GLORIA PARS MELIOR C. LICA REGNA TENET 

249