Monday, October 25, 2010

A NAPÓLEONI HÁBORÚK ÉS A MAGYAR NEMESSÉG Emlékülés az 1809. évi francia háború 180. évfordulójának alkalmából



A már említett 1809. március 9-i közgyűlés, Ürményi József főispán elnökletével „lustra (mustra) bizottságot" hozott létre, melynek tagjai Szegedy Pál székesfehérvári nagyprépost, gróf Schmideg Tamás, gróf Győry Ferenc, báró Luzsénszky József generális, Ürményi Miksa első alispán, Marich Dávid másodalispán, Nagy Ignác, Kazay István, Végh Ignác, Eklér Mihály és a járási főszolgabírók voltak. A bizottság a mustra színhelyéül Székesfehérvárt jelölte ki. Ezen az ülésen alakult meg Fejér vármegye Permanens Deputatiója (Állandó Bizottsága) is, melynek Székesfehérvár részéről Hell György váfosi kapitány és Vass Pál városi tanácsosok voltak tagjai.
Ürményi József főispán 1809. március 29-i jelentése szerint a megyei nemesi felkelő sereget öt szakaszba osztották be. Az első szakaszba azok a lovas felkelők tartoztak, akik évi 2-3000 forint jövedelemmel rendelkeztek, így minden felmerülő költséget maguk fedeztek. A második szakaszba az évi 1—2000 forintjövedelemmel bíró nemesek kerültek, akik gyalogosan tartoztak felkelni. Abban az esetben azonban, ha mégis lovasként akartak harcba szállni, ezt saját költségükön megtehették, s ebben az esetben az országos konkurrenciális pénztártól lóporciót igényelhettek. A harmadik szakaszba azok tartoztak, akiknek „nincs meg a törvény általi anyagi tehetség"-ük, de lovasként kívántak szolgálni. Ők fegyvert, hópénzt és lóporciót egyaránt a kincstártól kaptak. Egyéb felszerelésükről pedig a megye gondoskodott. A negyedik szakasz nemesei saját költségükön gyalogosként vonultak hadba, míg az ötödik szakasz tagjai a konkurrenciális pénztár költségén keltek fel. 
A megyei sereg létszáma a főispán jelentése szerint 327 lovast és 300 gyalogost tett ki. (Ebből a kontingensből Székesfehérvár városát 1 lovas és 40 gyalogos kiállítása terhelte.) A lovasság parancsnokává, a Mária Terézia rend kiskeresztes vitézét, Salamon Mihály volt kapitányt nevezték ki, míg a kapitányok Nagy Ignác, gróf Brunszwick Ferenc és Mészöly Gábor lettek. A gyalogság élére pedig Pribék József volt testőrkapitány került. 
Ürményi főispán közölte a közgyűléssel azt is, hogy a megyei nemesség a katonai kiadások fedezésére 92 179 forintot ajánlott fel.
1809 április—május folyamán tovább folytak a hadi előkészületek a megyében és Székesfehérvárott egyaránt. A helytartótanács leiratainak megfelelően elrendelték a városban — és ezt a templomi szószékekről is kihirdették — a háborús időszakban nélkülözhetetlen „tépések" gyűjtését, s szigorú büntetés terhe mellett megtiltották az ólom felhasználását polgári célokra.
Az említett tavaszi hónapokban a felkelő sereg kiállításának az előkészületei is nagy erővel folytak. 1809. május 1-én Maretich százados jelentette Gomez vezérkari főnöknek Budára, hogy Székesfehérvárott 1809. május 13-án tartják a sorozást. 
Néhány nappal a helytartótanács 1809. május 1-jei utasítását követően jelentette a város, hogy a nemesi felkeléshez önként jelentkeztek az alábbi 



A Napóleoni háborúk és a magyar nemesség (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 2. 1992)
111.   Vizi László Tamás (középiskolai tanár, történész, Székesfehérvár): Az utolsó nemesi felkelés Székesfehérváron és Fejér vármegyében (30. oldal)
... Marich Dávid másodalispán, Nagy Ignác, Kazay István, Végh Ignác, Eklér Mihály ...

No comments:

Post a Comment