Szentgrót. (Szentgerolth, Szentgyrolth, de Sancto Gerardo.)

Szentgrót. (Szentgerolth, Szentgyrolth, de Sancto Gerardo.) Régi vára már 1300. fennállott s a Szentgróti Hagymássy család bírta, Ulászló hűtlenségük miatt 1491. elvette a Hagymássyaktól s Lendvai Bánffy Miklósnak és Jakabnak adta, de később ismét visszakapták. I. Ferdinánd 1556. a vár negyedrészét Hagymássy Kristóftól, ki Izabellához és János Zsigmondhoz pártolt át, ismét elvette s Macedóniai Péter ajtónállónak és Pécsy Gáspár udvarnoknak adta. A török világban mint véghelyen császári katonaság tartózkodott itt. Horvát Márton szalaszegi lakos válóperében 1653. Somogyi György mint "szentgróthi végházban gyalog renden Császár ő Felsége hütös szolgája" szerepel tanúképen. Békefi Remig a szentgróti várnak 1686-ból való szép képét is közli. (Balatonmelléki egyh. és várak 291. Ker. jkv. 397.)

A türjei premontrei prépostságot is, mely 1247-ben már fennállott, a Türje nemzetségbeli Szentgróti Dénes alapította s e szerint Szentgrót már a XIII. század elején is jelentékeny hely volt. 1333-ban András és Péter nevű papja volt Szentgrótnak, kik pápai tizedet fizettek. A XIV. században már ferences kolostora is volt, mely még 1531-ben is fennállott. (Békefi i. m. 225. 233. 291.)

A reformáció itt bizonyára még a XVI. században a Hagymássyak oltalma alatt indult meg s az evangelikusok mellett korán vannak itt reformátusok is. Első ismert lelkészei reformátusok, kik előbb a németújvári, később pedig a kiskomáromi esperességhez tartoztak. 1615-ben Nagy Gáspár volt a szentgróti ref. lelkész, ki Pathay István püspököt azzal gyanúsítá, hogy miatta kellett Veszprémből eljönnie s ez évben a köveskuti zsinaton békült ki vele. Nagy Gáspár Szentgróton már kovászos kenyérrel osztotta ki az úrvacsorát. 1618-ban Kiskomáromba távozott, de késő öregségében mégis Szentgrótra vonult nyugalomba s itt halt meg 1627. márc. 6-án. A templom sirboltja alá temették. Egy hét múlva a felesége is követte.[666]

1618. már Homoki Lukács, 1626-28. pedig Paksi István volt Szentgróton a ref. lelkész. De a kálvinista jegyzőkönyv szerint 1626-ban á. h. evang. lelkész is lakott Szentgróton, ki a maga egyházának tanait terjeszté a hallgatók között. (Ubi autem minister ubiquitarius habitaverat, auditoresque ubiquismo infecerat.) A kálvinisták mellett ugyanis ezen a véghelyen mindig voltak evangelikusok is. Példáúl Szentgróti Benedek, kit 1623. avattak fel koppányi lelkésznek. És szentgróti születésű volt Orsich György is, kit 1636. Szentlénárdra avattak fel és 1646. szilsárkányi lelkész volt.[667]

Az első á. h. evang. egyházi ember, akiről eddig tudomásunk van, Laczkovics Szücs Gergely mester, akinek becsületességéről és jámborságáról a Szentgróti elöljáróság 1629. máj. 29. állított ki bizonyítványt. (Egyet, levtár. Ia 7, 52.)

Beregszói Hagymássy Kristóf, Szentgrót ura, ki 1605. az elsők között csatlakozott Bocskay hadaihoz s aki június 11-én Sopron külvárosát is felgyujtotta, református volt. Istvánfy szerint már régóta vágyott Sümeg birtokára és most a nyilt felkeléstől várta vágyainak teljesülését. A kálvinisták egyik legkiválóbb patrónusuknak tartották. Paksi István lelkészt Felsőőrből 1626. Hagymássy védelme alá rendelték Szentgrótra. 1629-ben külön szólították fel, hogy szavazatát a püspökválasztásra levélben vagy megbizottja által küldje be a németújvári zsinatra. Kanizsai Pálfi János is 1631. Pathay Istvánhoz irt levelében e szavakkal emlékszik meg róla:

"A szentgróti eklézsia kegyura, mindkettőnknek második atyja és mindegyikőnknek legjobb akarója, Beregszói Hagymási Kristóf az utálatos feldagasztó vizibetegségnek gyalázatos szennye által megfojtatván, koporsóba téve palotájában fekszik, de még nem temettetett el. Így fosztatunk meg naponként, néhányat kivéve, legjobb pártfogóinktól, akik itt lételed ideje alatt még mind éltek! Ezt az eklézsiát a kolostorszerű lutheránusokból Krisztus igaz híveivé igyekszik átalakítani Tisztelendő Maráczi Nagy Balázs, kinek munkáját tegye szerencséssé a mennyei Szentháromság." (Thury E. 213.)

Ha Kristóf református volt, Hagymássy Miklós (talán a fivére) ellenben buzgó evangelikus. Ez már 1614. Zvonarics Mihály sárvári főesperessel levelezett s ennek irta, hogy az aranyodi fárára kommendált predikátor nem felelt meg a várakozásnak. Ennek a fiai vagy unokái mellett 1633. már á. h. evang. nevelőt találunk. Cassai András volt ez, akinek iskoláztatására Csepregen 1630. a lelkészek egyenkint 1 forintot, a rektorok pedig 50 denárt fizettek. Később Tárkány Istvánnak és Kőszegi Mátyás kassai birónak volt az alumnusa. Majd újfalui lelkész lett Kassa mellett, ki itt 17 éven át predikált "juxta invariatam Aug. Confessionem" és 1644. Bártfán "Az özvegység sanyarú állapotáról" szóló predikációt s ugyanekkor "Kettő-hián Száz Keresztyén Kérdések Jézus Christusnak szenvedéséről és haláláról" című művet is adott ki (Bártfa 1644) Nagytárkányi Tárkányi Istvánnak ajánlva. Cassai 1634. máj. 5. Szentgrótról irja Kőszegi Mátyásnak, hogy Szent György napján kijővén Grácból a Hagymássy fiukkal, Sopronban is volt Andrássi János evang. városi tanácsosnál. Növendékeiről, a Hagymássy fiukról irja: "Haza hoztam őket az graeci kollégiumból, kitelvén esztendejek, nem remélem, hogy tovább mellettek töltsem időmet. Hála Isten szárnyokra eresztettem és az ottbenn való sárból is fertőzés nélkül kihoztam őket, még talán két esztendeig is édes szülei tovább benne tanulni szenvedték volna".[668]

A Hagymássy fiukat bizonyára szüleiknek hiúsága vitte el ama kornak félszeg szokása szerint a jezsuiták gráci kollégiumába. Voltak protestánsok is, miként a győri példák is mutatják, akiket megtévesztett a külsőségekre sokat adó jezsuita nevelés. De érdekes, hogy a fiuk mellett Grácban is evang. házi nevelő volt, aki örül, hogy növendékeit nem térítették át, mert "a sárból fertőzés nélkül hozta ki őket", sőt a szülőket is rávette, hogy többé ne küldjék oda fiaikat. A fiuknak bizonyára az édesanyjuk lehetett buzgó evangelikus s ily módon került az evang. Cassai a Hagymássyak házába nevelőnek.

A Kanizsai Pálfi által említett Maráczi Nagy Balázs, ki a szentgróti lutheránusokat kálvinistákká akarta átformálni, még 1643-ban a csöglei zsinaton is mint szentgróti ref. lelkész szerepel. De a református mellett, úgy látszik, mindig volt itt evang. lelkész és tanító is. Ebből az időből Bálint Balázs szentgróti polgár ismeretes. Leánya Bálint Kata 1637. válópört indított férje, keszthelyi Hermán Mihály ellen, aki egy vén asszonnyal (kit nénjének tartott) megszökött s már hat év óta nincs hír rólok. (Ker. jkv. 141.)

1646-ban a lébényszentmiklósi születésű Deselvics István volt a szentgróti evang. lelkész, ki 1639. mint Széchy Györgyné Homonnay Mária murányi lelkésze Kegel Fülöp elmélkedéseit lefordította és kiadta Lőcsén és Bártfán. Deselvics már valószinűleg 1641. elfoglalta szentgróti állását. A gráci jezsuitáknál tanult valamelyik Hagymássy időközben, úgylátszik, áttért s elfoglalta az egyik szentgróti templomot, mert ezt az evang. és r. kath. rendek 1647-ben már febr. 12. felvették a 90 visszaadandó templom közé s az országgyülés a VI. t. c. 13. §-ában csakugyan vissza is rendelte. (Zsilinszky, A linci béke 408. és 448. Eht. Eml. 132.)

A református Hagymássyak mellett egy buzgó evang. nő, Hagymássy Miklós özvegye, Maróthy Zsuzsanna volt az, aki Szentgróton egyházunkat védelmébe vette s fiait és unokáit is evangelikusoknak nevelte. Bizonyára ő volt az, ki az evang. Kassai Andrást a Hagymássy fiuk mellé nevelőnek fogadta. A dunántúliak meszleni gyülésükön 1646. Récsey Bálintné és gróf Erdődy Bálintné buzgó özvegyek mellett Hagymássy Miklós özvegyét is külön felkérték, hogy Nádasdy Ferenc hitehagyása után egyházunkat oltalmába vegye. Neve Ostffy Tamásé mellett van említve, akinek rokona is volt. Egyik leányát valamelyik Ostffynak adta feleségül, mert ettől való unokáját, Ostffy Katát ő nevelte Szentgróton, aki mellé 1650 körül Ách Jánost fogadta házába preceptorúl. Ez a későbbi rábapordányi rektor volt oly merész, hogy növendékét, Ostffy Katát 1652. feleségül kérte s a buzgó özvegy neki is igérte, sőt gyűrűváltással és keszkenőadással Miskolczi Mihály szentgróti lelkész és Laskói János seregvajda kérőknek jelenlétében az eljegyzési lakomát is megtartották. Csak később (talán mások kényszerítő hatása alatt) kosarazta ki Hagymássyné a nagyratörő tanítót, midőn Beszprémi György és a szentgróti predikátor voltak nála követségben s az úgy 1654. egyházi törvényszék elé is került. De ez az eset is (legalább a kezdetén) az özvegynek az egyházi emberek iránt való hajlandóságára mutat.

Hagymássyné idejében evang. lelkészei voltak Szentgrótnak, 1651 tavaszán a kőszegi kisgyülés a szentgrótiak kértére Galli György csényei lelkészt rendelte számukra. Galli elment próbabeszédet tartani s meg is egyezett a szentgrótiakkal s ezek patronaasszonyával, Hagymássynéval, a konvencionális levelet el is fogadta tőlök. De azután mást gondolt s a csényeiek is fegyverrel fenyegetőztek szentgróti uraimék ellen, akik szekerekkel jöttek Csényére, hogy papjokat elvigyék. Így hát a lócsi lelkészt, Miskolczi Mihályt hívták meg 1651. aki Ách Ferenc fentebbi ügyében mint kérő szerepelt. (Ehker. jkv. 236. 357. 412.)

Musay püspök Szentgrótot 1661. mint anyaegyházat sorolja a kemenesalji és zalai gyülekezetek közé. Az 1662. évi országgyülésen az evang. rendek ismét felpanaszolták, hogy Szentgróton a templomot, paplakot és az egyházi jövedelmeket elvették tőlök. 1667. szept. 2-án a szentgróti ág. hitv. evang. sereg Fisztrovich püspöktől az akkori összeférhetetlen lelkésze helyett Büki Györgyöt kéri "aki jobb volna ilyen három vallású helyen". 1669. aug. 5-én Szenczy György, a szentgróti lelkész, akit 1659-ben avattak fel, más gyülekezetet kér Fekete István püspöktől, de még 1671-ben is Szentgróton van, mert jan. 24. tisztázza magát egy vád alól és pedig azzal, hogy minden zavarnak a kálvinista mester az oka.[669]

A gyászos évtizedben 1675. jan. 13-án a szentgróti őrsereg is, miként a nagyvázsonyi, pápai és légrádi véghelyek, valószinűleg vallásszabadságot nyert Lipóttól. Csak így érthető, hogy neki már 1680 előtt lelkésze és tanítója volt. Sárosy András, a volt kőszegi rektor, Szenczi Fekete István mostoha leányának, Csór Erzsébetnek a férje, hirdette ekkor az igét a szentgróti vitézeknek. Az 1680. évi tanúvallomás szerint Sárosy nevű szentgróti predikátor vitt bort Fekete püspöknek Asszonyfára, a szentgróti oskolamester pedig Jánosházáról puskaport vitt ugyanoda. És 1681. július 1-én Sárosy a szentgróti sereg és városi elöljárók hivatalos átiratával mondott ellen a Feketével kötendő szerződésnek, akivel újat vont.[670]

A kemenesalji egyházmegye újjászervezésekor is 1695. Szentgrót anyagyülekezet volt. Asbóth János esperes 1696. márc. 4. tartott itt egyházlátogatást. Lelkészük ekkor nem volt. Bokányi Józsiást szerették volna felavattatni, de az esperes nem engedte meg, mert Bokányi még 1706. is Jánosházán volt tanító. De Kis István nevű tanítójok volt már 1696. is, kit a hivek igen dicsértek s a kinek neve az 1697. felavatandók között is szerepel. 1706-ban Gauder János volt a szentgróti lelkész és Francisci Péter a tanító. Gauder 1695. Devecserben volt rektor. 1696. a sitkeiek igértek neki meghivót s 1706. ő volt az esperesség jegyzője. 1708-ban már Király Máté a szentgróti lelkész, akit ekkor alesperesnek is megválasztottak. Még 1725. is anyagyülekezet volt (Eht. Eml. 245. 264. 268. 271. 290. 372.)