vándorolt ís, de végül is céheknek nem lettek tagjai, hanem céhen kívül, a helyi önkormányzat védelme alatt a helyi lakosság szükségletére dolgoztak.
A csizmadiához hasonló népes iparággal nem is találkozunk a város két és fél évszázadában. 1843-ban úgy tűnik, végre céhbe tartozó iparosok is letelepednek a városban. Előbb 1839-ben Nószay József gubásmester kér letelepedési engedélyt Kismarjában, aki a nagyváradi Nemes Gubacsapó Céh bizonyságlevelét bírja, hogy a céh tagja, tartozása nincs és becsületes, erkölcsös életet él.256 Pár évvel később Szentandrás községből Tóth Mihály és fia jön a faluba, akik pedig a debreceni gubacsapó céh tagjai.257 Az 1840-es években már 9 gubacsapó család dolgozik a faluban s 1843-ban a város engedélyt ad arra, hogy a Fazék éren kalló malmot építsenek fel maguknak.258 1853-ban a kalló malom évi jövedelme 60 V. forint.259 Ez lehetett a gubacsapók kismarjai működésének tetőpontja, ugyanis a Berettyó szabályozásával a Fazék ér folyása megszűnt, így malom hiányában a mesterek se maradtak tovább. Az egyetlen piacra is termelő iparágat a tanács igyekezett támogatni. Ez esetben nem rajtuk múlt, hogy ez a XIX. század második felében már különben is hanyatló iparág nem tudott itt meghonosodni.
A többi kézműves kizárólagosan helyi szükségletet elégített ki. Számuk egy időben 2—3 családnál ritkán volt több. így a kétszázötven év alatt 25—30 kovács családról tudunk. A kovácsok tevékenységét is a tanács ellenőrizte. Időnként ár-limitációt adtak ki számukra.260 A XVIII—XIX. században a kovácsok többsége még cigány. Van közöttük vándorló iparos, aki csak éppen felbukkan s már el is tűnik, viszont több cigánykovács család itt megtelepszik sőt később polgárjogot Ís nyer (Telegdi, Horváth), de letelepedett s leszármazottai most is itt élnek a Bozsányi, Mohácsi cigánykovács családoknak. Főként a XIX. század elejétől találunk magyar kovács családokat is. Közülük Erdős Mártont 1835-ben, Sajó Ferencet 1838-ban rendes polgárokká fogadták s házhelyet is adtak nekik.261 Neves magyar kovácsok voltak a Csontos, Pap, Rády, Kassai, Szálai családok.262
Nyolc-tíz kerékgyártó családról tudunk, akik szekereket és mindenféle gazdasági fa eszközöket készítettek és javítottak.263 1760—1850 között két lakatos családról tudunk (Oláh István és Perey Dániel), akik mindketten le is telepedtek, sőt konvenciót kaptak a várostól, melynek fejében a toronyórát kellett rendben tartaniuk.264 Az első gépész a XIX. század végén, valószínűleg az ekkor behozott gőz cséplőgépnél tűnik fel (Juhos József). A XX. század elején jött be a faluba a gépész Kovács família, aki azóta harmadik generáción át őrzi e neves mesterséget. A XIX. század elején egy késműves is szerencsét próbál Kismarjában, bizonyára nem sok sikerrel, mert hamarosan el is tűnik szemünk elől.265 A XIX. század végén telepedett meg egy bádogos, akit az első világháború után kettő is követ (Czitrom Károly, Király Sándor, Grünvald Zoltán), a két utóbbi az 1944-es deportálások alkalmával pusztult el. Valamivel népesebb iparág volt az asztalos, hiszen több mint 20 asztalos család itt létéről tudunk. Volt közöttük néhány kismarjai származású, de többségük beköltöző.266 Az 1870-es években két rokka-készítö esztergályos is érkezett a faluba. Kun József csak pár évig él itt, de Gönczi Jánosnak hét gyereke születik Kismarjában, mégis 1890-ben családostól elköltözik a faluból.267 1837-ben Hőgye Bálint olajütő malmot épít. A sajtóhoz való különlegesen vastag fát a város tölgyerdejéből kér.268 1833-ban bukkan fel egy kalapos. Általában mindig dolgozott egy-két szabó. Volt ács, kőműves, szűcs, tímár, szíjgyártó, kötélverő, nádkötő, kásás, borbély. A mészárosok a XIX. század második feléig a város konvenciósai voltak, hiszen a mészárszék városi tulajdont képezett.269 A XIX. század első felétől alkalomszerűen, néha huzamosabb időre alkal-
kővágás rováson is számon tartottak (kővágáskor a kövek közül kisepert liszt maradvány) Varga, i960. 122.
2J2. V. 637/b 4. Hirdetmények, 1889. dec. 12. Az 1884. évi XVIII. tc. 27 §-a értelmében közhírré teszik, kinek van ellene kifogása? így a malom megépülhetett. A malmot mint gazdaságtalan üzemet az 1950-es években lebontották.
253. Gyene József 1832-ben Gencsről, Kovács Péter 1800-ban Bagosról, Lódy Sándor 1833-ban Bojtról, Lovas Ferenc 1847-ben Biharfélegyházáról, Petrovics Márton 1837-ben és Szakácsi Károly 1841-ben Váradról, Buszlai Gyula 1889-ben Esztárból és Sárközi János 1887-ben Szalárdról. Egyházi anyakönyvek.
254. így volt ez az újabb időben is. Ily módon lett cipész a paraszt származású Kozma Károly is.
255. V. 637/a 4. 1837. dec. 10, 1838. márc. 25.
256. Uo. 1839. ápr. 10.
257. V. 637/b 3. 1851. szept. 26.
258. V. 637/a 4. 1843. márc. 9.
259. Uo. 45. Szám. fkv. 1853.
260. Uo. 27. Lib. Inq. civ. 1742. márc. 8. Kovácsok limitációja. A limitáció laposvas, csoroszlya készítésre, ezek javítására és a fejsze acélozására terjed ki.
261. Uo. 3. 1835. szept. 13. Erdős Márton, akit a város hívott konvenciós kovácsnak, már itt született Nyolc éve volt már a város alkalmazottja, mikor 1835-ben a Szigeten telket s polgárjogot nyert.; uo. 4. 1838. ápr. 7. Sajó Ferenc a város sorompó hídnál levő kovács házába szállt — valószínűleg. Erdős Márton helyére — s most 200 forintért megkapja a házat, vele együtt a polgárjogot.
262. V. 637/b 4. 1870. Ekkor Kassai Albert volt a város konvenciós kovácsa. Jól kifejezi egy falusi kovács tevékenységét egy feljegyzés arról, hogy milyen munkákat végzett ez évben a városnak: 2 stráfos patkó, a Fagyas kút vedréhez abroncs, kútkolontz tartó vas, ráf húzás, szegcsinálás, rúd karika,
felhércszeg, sróf, muter, hátulsó vánkosra karika, sarog/yaláncz sas, kerék pánt, tengely tok\á.t felvasalta, egy pengő a derékszeg alá, saroglya vasalás, nyitszeg, talpszeg, láncz szem, sráfos patkó, az első tengelyt új tokba kötöttem, 4 új tzugpánt műterestül, ló szájtisztítás és száj érvágás, az elsőfelhércre tasniforrasztás, hámfa karikát forrasztott, jegyző kapujához két nyakvas, saroglya páltza, új vas villa, szekér oldal vasalás, 2 szántó vasat élezett, a malomkő padlatára két új ráf, az új kő talpazáshoz 41 csákányt élezett,
fa villát vasalt, tengely vég szeg, a harang koronához új sróf, 2 új kérget vasalt, ló lábát kisütögette, patkolta, gereblyefogat csinált, nádalt a szűrüre, nyjíjtóra karika, nagy szekérhez új vánkos, 2 új rakontzát csinált két új lógót vasalt.
263. A kerékgyártó mesterségről hű képet ad az 1844 körül elhunyt Kató Imre kerékgyártó inventáríuma. (Magán irattárban): Nagyfúrú 2 db, kerék agyfúrú 2 db, kétélűfúrú, németfúrú, bokázófúrú, tajiga bokázó fúrú, nyak szeg fúrú, vak szeg fúrú, csap fúrú 2 db bélfaszegfúrú 2 db, csap fúrú, egy rosz
fúrú, tolatlan fúrú, fog szár fúrú, létz szegfúrú 2 db, bárd, szekertze 3 db, kapótska, agy vésíi, tollas vésű, kerek vésű, vésű fa nyéllel, bontani való vésű 2 db, kerek vésű kitsiny, harapó fogó, kalapáts, csont vágó, balta, fűrész, kis fűrész, nagy vonó kés, vonó kés, görbe vonó kés, kis vonókés, gyalu 5 db, forgó kü vágó kés, húzó vas, segít-vas, gyikinyező, reszelő, faragó tőke 2 db, vonó szék.
264. V. 637/a 4. 1840. júl. 19, 1843; Egyh akv. 1829.
265. Egyh. akv. 1881.
266. V. 637/a 42. Szám. fkv. Cassa dorn. perc. 1761. „Asztalos Diószegi Mihály Városunkban a Ns. Tanátstól incorporatiot instálván, mivel városunknak ollyan mester emberre szüksége volt, megengedtetett 2 forint 38 kr. ellenében. Egy évvel később feleségül vette Bölts Máriát, ezzel véglegesen kismarjai polgár lett.
267. Egyh. akv.
268. V. 637/a 4. 1837. nov. 17, 1840. dec. 5.
269. V. 637/a 31. Tan. jkv. 1783. ápr. 6. A mészáros legények esztendeig való fizetése: 1. kész pénz 34 v. forint, 2. bél bontásért a feleségének pár csizma vagy két forint, 3. élelmére búza a malomból, 4. marha vágás megengedödik szüret alatt, 5. tengeri, dinnye, kender, zab és búza fölgye az árendás pusztán engedődik, 6. az apadó minden 100 font után 5 font.
270. Varga, i960. 126. «
272. Uo. 28, 44.
273. Kis András 1818-ban bukkan fel a kismarjai anyakönyvekben, amikor feleségének Petres Zsuzsannának fia születik. A fiú még ebben az évben meghal. 1820-ban leánya születik. A pocsaji eklézsiával folytatott pere miatt 1843 július 10-én elkészítik vagyonának inventáriumát. Talán nem érdektelen, ha közöljük egy szerény falusi festő háztartásának teljes leltárát: „Egy ház és telek (250 Ft), a házba egy fenyő asztal, egy festett fenyő komót, ótska, négy kaszli festett fenyő, két téka fenyő, két ótska fenyő nyoszolya, négy fűajj, két derék ally, két ótska láda, két szapulló, egyik fenyő, másik tölgy, egy vadász fegyver, egy hüvelyes kard, egy réz fokos, egy dohányvágó masina, egy kávé daráló, egy plé kementze, egy tört tükör és egy kerek tükör, egy gyertya tartó, két márvány festék törő kő, egy nagy fejsze és egy kis balta, egy verem vágó, egy ótska kapa, egy kasza, ülő és kala-
271. Osváth, 1896. 38—39.
| ||||||||||||||||||
No comments:
Post a Comment